Most nem egy pontos, szabatos meghatározást fogsz kapni, kedves érdeklődő, ki rászántad magad, hogy elolvasd az itt következő pár mondatot. Rengeteg könyv, cikk, és honlap foglalkozik az aikidóval, mind más és más megközelítésben, sokkal pontosabban, bővebben, mint amit a mi tudásunk és lehetőségeink megengednek. Célunk most csak egy sajátos nézőpont, néhány gondolat, mozzanat, egyéni élmény megvilágítása, melyektől talán kedvet kapsz ahhoz, hogy jobban elmélyedj az aikido elméletében és gyakorlatában.
Az aikidót Ueshiba Morihei O- Sensei alapította, japánban, a XIX. Század zürzavaros világában. Céljáról rengeteg értekezés látott napvilágot, melyek nagyrész megegyeznek abban, hogy O- Sensei ezt a harcművészetet a béke és szeretet harcművészetének képzelte el, egy olyan útnak, mely egyesíti az egész emberiséget, békét és harmóniát hoz az univerzumban. Ezek elsőre talán nagy szavaknak tünnek, mégis le kell írnom őket, mert úgy érzem, tükrözik az alapítóban rejlő mélységes tudást, mellyel egy csodálatos utat mutatott az aikido gyakorlóinak.
Az aikido szó jelentése is erre világít rá: ai mint szeretet, harmónia, ki mint életenergia vagy szellemi- lelki energia, és do mint művészet, út, módszer.
Most már biztos felötlött benned a kérdés, kedves olvasó, hogy ’Ok, Ok, de ez akkor is egy harcművészet, biztos püfölik egymást, hogy jöhet ide a szeretet?’ A kérdés jogos, de akik gyakorolták az aikidót, már tudják a választ.
Az aikido gyakorlása nagyon kevés kivételtől eltekintve párokban történik. Nagyon fontos, hogy nincs győztes, és nincs legyőzött, az aikido eleve elítéli az ilyen megközelítést. Aki úgy kíván gyakorolni, hogy szükségtelenül nagy fájdalmat okoz a társának, nagyon kellemetlen helyzetbe kerül, hisz a következő körben már rajta hajtja végre a társa ugyanazt a technikát. És tudjuk, hogy az nevet, aki utoljára nevet! Ezért van az, hogy meg sem fordul az aikidót gyakorlók fejében az, hogy versenyhelyzetet produkáljanak ki. Viszont az állandó páros gyakorlás tökéletesen fejleszti azokat a képességeket, melyek a formagyakorlatokkal, egyéni gyakorlással, zsákolással nem igazán jönnek elő, rá fogunk érezni, hogy egy élő személy hogyan viselkedhet adott harci szituációban. A technikák magukban végrehajtva nem is igazán megfoghatóak, csak társsal való gyakorlás során alakul ki az a harmónia, mely a hatékony végrehajtást eredményezi.
Jó, jó, de milyen technikákról van szó? Az aikidóban vannak rúgások, és ütések (csapások) mint más harcművészetekben, de a lényege nem ez. A kezdő aikidókák először az eséseket, gurulásokat, tompításokat tanulják meg, melyeknél a fő kérdés, hogy mit tehetünk akkor, mikor a föld vagy a tatami (gyakorlószőnyeg) igen gyorsan közeledik felénk (vagy mi közeledünk felé, ez nézőpont kérdése). Nagyon fontos részei ezek az aikidónak, mert nem csak az edzőteremben (dojo- az út gyakorlásának helye) látjuk hasznát egy rajtunk végrehajtott jól sikerült dobás után, hanem télen, csúszós utakon, biciklis vagy motoros eséseknél is biztonsággal megvéd minket az ilyen irányú tudás. Képzettebb aikidókák betonon is sérülés nélkül hajtják végre ezeket a tompításokat.
Következő, és talán legbőségesebb technikai része az aikidónak a csukló, könyök, és váll izületeinek feszítésével kialakított leszorítások, dobások, csavarások. Igen, ez tényleg fájdalmat okoz annak, akin végzik, de az edzéseken végrehajtott bemelegítések, nyújtások, és maga a technika végrehajtása is megerősíti az ízületeket, felkészíti őket a terhelésre. Ezen technikákat különféle (térdelő, álló) testhelyzetben, változatos támadások hatástalanítására alkalmazzák az aikidókák a gyakorlások során. A tanulók megismerkednek még a bot (jo), a fakard (boken) és a kés (tanto) használatának alapjaival is, az aikido szellemiségének fényében. Jelentős részei ezek az edzéseknek, az évtizedekig (élethosszig) tartó gyakorlásnak, de nem végső céljai az aikidónak.
Az aikidót magasabb szinten művelő mesterek szerint a végső cél már nem a fájdalmas feszítésekkel elért harcképtelenné tétel, hanem a támadó mozgásának teljes kontrollálása, egy olyan aszimmetria létrehozása, melyben a támadó mindig egyensúlyvesztett helyzetben van, támadásainak ereje teljesen elvész az aikidóka körkörös, spirális mozgásainak eredményekép. A támadó a kialakított aszimmetria miatt célpontját sohasem érheti el, támadásának ereje miatt meg sem tud állni, szinte magát fogja a földre dobni. Ekkor az eddig gyakorolt feszítések csak fájdalommentes fogásváltások lesznek, az egyensúlyvesztett helyzet fenntartásához. Nem fontos, hogy az aikidóka nő vagy férfi, erős vagy gyenge, mozdulatok harmóniája miatt mindegy, hogy egy vagy több támadóval dolgozunk, hisz a tökéletes körkörös spirális mozgás minden oldalról képes magába húzni és semlegesíteni a támadást.
És ekkor el is érkeztünk a kezdetekhez: az aikido a szeretet harcművészete, hisz segítségével teljesen fájdalommentesen tudjuk semlegesíteni a felénk irányuló agressziót, anélkül, hogy támadónknak fájdalmat, sérülést esetleg halált okoznánk.
Ezt jelenti hát az aikido, és még sok mást is. Szeretetet, tiszteletet, mozgást, fegyelmet, erkölcsöt, életformát, jó hangulatot és sok nevetést, edzőtáborokat, jó bulikat, barátságokat, egészséges életet kicsiknek, nagyoknak, öregeknek, fiataloknak, nőknek, férfiaknak, és még sorolhatnám. Hogy megtudd, neked mit jelent az aikido, nézz be hozzánk, mi szeretettel várunk.